Wu-wei

A VEZETŐ ERŐ
Wu-wei a kungfuban
Bruce Lee a „nem-küzdés” magyarázataként a labdát említi, amely a víz hullámain ringatózva úszik folyamatosan, a legkisebb hullámrezdüléseket is követve... és a fák leveleit, amelyek játékosan táncra perdülnek a széllel.
„A kungfuban a vezető erő: a tudat, nem pedig az érzékeink. Ám ez a tudat spontán, tehát ösztönösen megszülető, hajlékony, rugalmas, laza. Semmi esetre sem az ’ego’, az ’Én’ erőszakos megnyilvánítása!
A kungfu ember megtanul ’elfeledkezni magáról’: az ellenfele mozdulatait követi. Önön tudatát nem erőlteti semmire, szabadon hagyja, hogy az végezze feladatát: ellenállás nélkül megnyilváníthassa válaszmozdulatait.
Másrészről ezt a laza, hajlékony, rugalmas tudatot tartani kell, pillanatra sem elengedni! Abban a pillanatban, hogy ezt a tudatállapotot megszünteted: megzavarod a mozdulatok folyamatos áramlását - az ellenfél azonnal leterít.”

Jie Quan Dao
Bruce Lee az ő „egyénített” kung-fuját, pontosabban annak gyakorlóját, a „Jie Quan Dao” (Jeet Kune Do) harcművészt pedig így jellemzi: „ A jó JQD kiegészítője és nem az ellentéte az ellenfél erejének. Nincs technikája; az ellenfele technikáját teszi a magáévá. Nincs terve, az alkalmat teszi tervvé.”
- a Harcos szerzetes című könyvből