József Attila: A Dunánál (részlet)

József Attila: A Dunánál (részlet)

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik

„Az emberiség akkor fog boldogulni,

„Az emberiség akkor fog boldogulni,

– ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki, és nem szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.

– ha módot lel arra, hogy ne legyen kénytelen eltűrni, hogy gonosztevők, őrültek, komédiások, mániákusok vezessék, fel bírja ismerni őket, és nem szolgálja többé az ő terveiket.

– ha érzi és tudja, hogy erőszakot és elnyomást tétlenül szétnyűni kisebb rossz, mint tettel legyűrni.

– ha úgy tevékenykedik, hogy nem árt vele se másnak, se magának.

Gyakorló taiji edzés haladóknak

Hétfőn és szerdán 17.30 - 19.00: a Csata u.-i általános iskola (XIII. ker. Csata u. 20.) III. emeleti tornatermében.

Kedden 18.00 - 19.30: Blaha Lujza térnél Rákóczi út 36. II.em. 3/A 18-as kapucsengő.

Edzésterv: már tanult, ismert formák gyakorlása: Yang 10, 24; Yang kard 32, 67; Rövid Chen, Yilu (régi); Taijiquan 42; Legyező; továbbá, kard 42, szablya, Yang 85.
Újat nem tanulunk, ez gyakorló edzés, azért van, hogy felfrissítsük amit elfelejtettünk és ne felejtsük el a jövőben :-)

"Az ember és az állat között az egyetlen különbség, hogy az ember önpusztító..." /W/

Családom oszlopos tagjai Manó és Kócos a két rettenthetetlen kutyus. Továbbá Mancus a beszélő cica, aki állandóan mesél. Van egy akváriumom is, trópusi halakkal, mint csigasügerek (Neolamprologus multifasciatus), kékszemű kalászhalak (Pseudomugil sp.), vitorlás kalászhalak, stb.

Juhász Gyula:

ÁLDÁS A FENYÕKRE

	Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,
	Ti mardtatok csak búsnak, hallgatagnak,
	Madár szólt, virág nyílt mindenfelé ágon,
	Ti állottatok csak árván a világon.
    
	De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van?
	Ti maradtatok csak örök virulóan. 
	Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hû lelkek,
	Néma hirdetõi örök szerelemnek.


TALÁLKOZÁS

	Amire vártam hosszú éveken:
	Találkoztál velem.

	Kezem fehér kezedben reszketett:
	Ó, mit mondjak neked?

	Künn nyári alkony bíbora ragyog,
	És én - veled vagyok.

	A mély homályban rám villant szemed,