Éjszakai kajak túra...

Ezt el kell meselnem... En sok esszel megaldott, elmentem ejszakai kajak turara a Dunara. Nem egy nagy tavolsag, 11km. a szigettol le budafokig... a nehezitest a tok sotet es az oriasi hajoforgalom jelentette... Mivel nem vagyok tul gyakorlott, vegig azon paraztam, hogy mikor borulok be a csonakkal es mehetek haza csuromvizesen... (az idojaras nem kedvezett a vizesen valo hazacaplatashoz) ez szerencsere nem tortent meg. bar meg kell mondanom, nagyon jo turavezetonk volt. Szoval a dolog ugy kezdodott, hogy tenyleg alig vittem magammal valamit, mert nincs vizallo cuccom, amibe beletegyem. azt a keveskemet ami van, azt beletettem egy anno a villanypasztort tartalmazta dobozba, azt eleg jol le lehet zarni. ide kerult a telefon, a diakigazolvany, a farmerom es zokni mas mar nem fert bele :) ebbol kovetkezik, hogy az evezesnel arra is oda kellett figyelnem, hogy ne magamra lapatoljam a vizet... elvileg 6kor indultunk volna... de lett abbol 7 ora is...
vegre lecuccoltunk a stegre... jo alaposan elpakoltunk mindent. tettem egy kis kerti lapmat a hatam moge egy gumipokszeru ala, allitolag jol nezett ki, majd a kepekrol kiderul, meg kertem kolcson a hugomtol egy fejlampat. Mondanom sem kell egyik sem ert semmit :) a vizen korom sotet volt. Viszont tekintve a hugom ragaszkoadasat a fejlampahoz megkertem a tobbieket, hogy borulas eseten a mentesi sorrend: fejlampa, evezo, es utana szabadon valasztott. :) a vizet meg a gyogyszeremet az elottem levo gumipok ala tettem. Bevarazsoltam a kajakot a vizbe, ez azert nem ment zokkenomentesen a plusz cuccal, az egyik sracot kicsit hatbavertem a kajak orraval, de turelmes leven elnezte nekem egyebkent is szerintem a visszafolytott rohogestol ugysem tudott volna megszolalni. bemasztam a hajoba, uccu neki elindultam, hogy a tobbieknek is legyen helye, addig amig mindenki beszal a steg kornyeken kellett korozni. masodik evezocsapas, puff a gyogyszeremet sikerult kiverni a gumipok alol es szepen eluszott abba az iranyba, amibe kesobb mi is mentunk. hat gondoltam ez jol kezdodik. ezek utan elindultunk. no nem kellett messzire menni, 20m utan rogton razos helyzetbe keruljunk. ugyanis a mellettunk levo kikotonel egy hajo ki szeretett volna kotni (ki is kotott, remiszto, hogy mennyire szarnak am a kis kajakosokra) a problema csak az volt, hogy akkor pont mi is ott voltunk... a hajo dudalt, mi meg eveztunk, mintha olimpiat akarnank nyerni... vagy legalabbis is tulelni a dolgot... vegre fellelegeztunk, mi el, hajo kikot, sziget vege. a sziget vegenel at kellett vagnunk a nyilt vizen a szelre. Azonban mindekozben jott egy hajo lentrol felfele meg egy fentrol lefele... a feladat adott volt, az egyik elott elsisszolni a masik ele nem beevezni... ezt eleg nehez erzekeltetnem, ehhez ott kell lenni es erezni, hogy milyen rohadtul pici is az ember egy egyszemelyes kajakban motoros hajoktol igencsak hullamzo vizben... eloszor tepertunk mint allat, aztan meg eveztunk visszafele, nehogy tulszaladjunk, aztan meg probaltuk az egyensulyunkat tartani, nehogy boruljunk az ossze vissza hullamzo vizben a ket hajo kozott... vegul is megusztuk. sikerult a budai szelre jutnunk es onnan mar iranyban voltunk. innen mar nem voltak kulonosebben igzalmas dolgok, kivetel, hogy neha felmeteres hullamok kozott kellett atevickelni, mert eppen elhuzott mellettunk 3 hajo, de lentrol is jott ketto. plusz a hid alatt a pillerek es az orvenyek. a belvarosban delutani csucsban nincs ekkora kocsiforgalom. en neha azt neztem, hogy ezek hogy nem mennek egymasba, rengetegen voltak.
a masik vicces dolog az allohajok. ezek mindenfele kusza drotkotellel vannak rogzitve neha kitalalhatatlan helyre, ugyhogy ezeket ovatosan kellett kerulgetni. viszont nagy derultseget okozott a szemelyzetnek, es az utasoknak, amikor meglattak kis csapatunkat.
egyebkent gyonyoru volt... az egesz varos fenyben uszott, a viz olyan volt, mint valami fekete olaj, az orrunkig sem lattunk, ha nagyon eltavolodtunk egymastol akkor mar a masik fejlampajat sem, szoval sok ertelme nem volt a vilagitasnak, de hatha belenk kotnek a vizirendorok... en egyebkent csodaltam, hogy egyetlen hajos sem szolt be nekik, hogy takaritsanak minket el a hajozasi utvonalbol :) persze a turavezetonk nehezitette az amugy sem rozsaas helyzetet es folyamatosan fenykepezett ami meg nem lett volna gond, ha kozben nem adja az utasitasokat, hogy kepbe is keruljunk. hol gyorsan, hol lassan, hol visszafele, hol sodort minket a viz meg a hullamzas, akkor mire megprobaltunk osszeverodni, hogy osszekapaszkodjunk, mert ket hajoallomas kozott, hol mashol... szoval nem unatkoztunk... amig leertunk a lagymanyosi hidig. szerencsere innen mar nem volt erdemi hajoforgalom, a varos fenyei is kialudtak. no ez volt igazan izgalmas, mert az, hogy sotet volt, az nagyon enyhe kifejezes... tok sotet volt. csak a tavolban latszodtak budafok fenyei, es az a lagymanyosi hidtol meg igencsak odebb van. mikozben szepen evezgettunk a teljesen fekete vizen, a turavezeto hangosan gondolkodva megjegyzi, hogy valahol majd itt kell lennie annak a partszakasznak, ahol ki tudunk kotni. erre a tok sotetbol valaszolt egy hang. igen, kb. 50m-rel lejebb van egy hely ahol ki lehet kotni. hat kb. olyan volt, mintha a joisten szolt volna hozzank
:)))) tok sotet, sehol semmi es senki (mert ugye a sotetben semmit sem
lattunk) es egy koltoi kerdesre felelt erkezik... csucs volt :))) igazabol egy pecas, aki ejszaka horgaszott, de nagyon jol jott ki :) vegul nem kis macera aran (ennek oka a fenytelensegunk) sikerult megtalalni a kikoto helyet, es ki is kotottunk. Ekkor en azt hittem, hogy a nehezen mar tul vagyunk. Megusztam, a gyogyszerem sem hianyzot, stb. Egy fraszt... most jott csak az igazan izgalmas, egy aluljaron keresztul a vasuti sinek alatt atcuccolni a kajakokat a trelerhez... Ehhez persze tudni kell, hogy 30kg koruli tengeri kajakokkal voltunk (ezert birtuk olyan jol a hullamzast), amiben persze meg pluszban a cucc, meg aviz amit sikerult belelapatolni az ut folyaman. vizbe kellett kiszalni, hogy a cipomet sem tudtam felvenni, mert nem akartam, hogy vizes legyen, mert akkor megfazom a vizes cipoben hazaig. es akkor cipeljunk betonon, aszfalton murvan meg a jo eg tudja meg min a kajakot... ez elsore sokkolt, de vegul is megoldottam, kihuztok a hajokat a vizbol, en raultem labat szaritgatni, szerencsere volt nalam papirzsepi nagyobb mennyisegben (a szerencse az volt, hogy nem azott el, mert nem volt a vizhatlan dobozban) megtorolgettem a labam, felvettem a szaraz zoknit, cipo es mar menet kesz is voltam a kajakkal. masodikra az utvonal hossza sokkolt :) nem gondoltam volna, hogy 4szer is meg kell allnom. de vegre meglattam az autot es boldogan tettem le melle a kajakot. persze azert volt egy kis csavar az aluljaroban, mert nem tudtuk melyik kijaratan kell felmenni... ugyhogy nemi felderites is szukseges volt... es ugye a kajakkal nem maszkalunk le fel a lepcson, ha nem muszaj... ezek utan a trelerre valo felkotozes, visszaut a csonakhazba, lepakolas es elpakolas mar semmisegnek tunt. en olyan faradt voltam, hogy hazafele elaludtam a buszon... de nagyon nagyon elveztem :) remelem a kepek is hamarosan felkerulnek, es akkor meg tudom mutatni, hogy milyennek latszott a tura :)

Ha valaki mindezek után kedvet kapott a kajakozáshoz, az keressse az edzőmet a http://kajakoktatas.hu weboldalon!